Az álmot ismét a valóságnak kell követnie. (...) Ha összehasonlítom a valóságos lét fájdalmait a mesterséges lét gyönyöreivel, sohasem kívánnék többé élni, csak örökké álmodni. Amikor azután elhagyom a saját külön világom a második világért, úgy fog rémleni, mintha a nápolyi tavaszból a lappföldi télbe kerülnék, úgy érziem majd, hogy elhagytam a paradicsomot a földért, az eget a pokolért...
2011. március 08.
petrus
|